Nem úgy van már jelenleg is, hogy az arra érdemesek irányítják a társadalmat?
A politikusoknak semmiféle vezetői képességeik nincsenek, ugyanis veled nem törődnek, az érdekedben egyáltalán nem cselekszenek. A politikusok esze hiába járna a világ jobbításán, nem elég okosak hozzá, hogy ezt véghez is tudják vinni. A karrierpolitikusok fő képessége a megnyerő mosolygás és a jól időzített kézfogás. Kétarcú, hatalommániás társaságról beszélünk, akik összejátszanak a szupergazdagokkal, hogy a lakosságot sötétségben tartsák. Újra és újra bebizonyították, hogy sem az akarat, sem a képesség nincs meg bennük, hogy az átlagemberek akaratát képviseljék. Ehelyett csak és kizárólag az elit törekvéseit valósítják meg. Ez nem érdem, hanem agyrém.
Az érdemeket felmutatni képes személy képes bebizonyítani, hogy tudását szélesebb néptömegek érdekében használja. Tehetséges, rendelkezik a megfelelő szaktudással és sokéves tapasztalata van, hogy ténylegesen megoldja a szociális problémákat. Ezek a tulajdonságok egy politikust juttatnak az eszedbe? A te életedet befolyásoló politikusok tisztelettel vannak a civil és emberi jogok iránt? A politikusaid a lakosság általános akaratát valósítják meg?
A demokráciánk teljességgel csődöt mondott azon a téren, hogy érdemleges vezetőket tegyen meg az ország élére. A társadalmat irányító emberek távolról sem sorolhatók az érdemeket felvonultatók sorába. Az esetek nagy részében korrupt ügyvédekről van szó, akiknek egyetlen használható szaktudása sincs. Akkor sem tudnák megoldani a szociális problémákat, ha akarnák (pláne úgy, hogy nem akarják). A közérdekre fittyet hánynak, ehelyett a személyes gazdagság és dicsőség hajhászása jár az eszükben. Ezeknek az embereknek nincsenek érdemeik. Kukába velük. Jöjjenek a feladatra érdemesek!
.
Mi a helyzet akkor, ha nem tudok felmutatni érdemeket? Kizáró ok ez a politikához?
Ha nem tudod, hogy kell autót vezetni, beülnél egy iskolabusz volánja mögé? Dehogy ülnél, hiszen felelősségteljes, jó ember vagy. A felelősség felvállalása előtt a legjobb oktatóktól sajátítanád el a buszvezetést, ugyanis feltehetőleg nem akarsz gyerekeket ölni!
Egy meritokráciában az érdemnélküliek egyenlő eséllyel részesülnek a lehető legjobb oktatásban, ami csak elérhető. Beíratkoznak egy iskolába, képzik magukat, majd ha eljön az ideje, felelősen döntenek a választásokon. Szeretnél egy adott szakterület vezetői pozíciójára szavazni? Mutasd meg, hogy a tudásod, a képességeid vagy a tapasztalatod lehetővé teszi ezt. Úgy, ahogy iskolabuszt sem vezetnél a kellő buszvezetői tudás nélkül. Miért kéne azoknak szavazniuk, akiknek fogalmuk sincs, miről szavaznak? A meritokrácia tesz róla, hogy a döntéshozatalt felelős gondolkodás előzze meg. Csak és kizárólag így lehet kormányt működtetni.
.
Mindig úgy tudtam, hogy a demokrácia az egyetlen jó politikai rendszer. Miből gondoljátok, hogy a demokráciát tovább lehet fejleszteni?
Az emberiség története egyenesen következik a haladásból és a szociális fejlődésből. Korábban mindig, amikor az intelligenciánkat és a kreativitásunkat vetettük be, az emberi élet valamennyi területe fejlődésnek indult. A kormányzás miért ne fejlődhetne? Miért kéne a kormányzás gyakorlatának megrekednie egy ponton, hogy úgy is maradjon az idők végezetéig?
A demokrácia megérett a továbblépésre. A meritokrácia felhasználja mindazt, amit a demokráciától tanult és hozzáad még valami jobbat. Képesek vagyunk a demokrácia sikereiből és balsikereiből tanulni, és ezt a tudást egy jobb kormányzási módszer kitalálására fordítani. Pontosan úgy, ahogy a demokrácia kialakulását is megelőzte egy hasonló folyamat. Bármelyik ország is valósítsa meg a következő generációk kormányzási módszereit, az egész fajt magasabb szintre fogja emelni. Állj be a haladás mellé! Tökéletesítsd a kormányodat! Csatlakozz a Meritokrata Párthoz!
.
Az nem evidens, hogy a szupergazdagok ugyanúgy tönkrevágnák a meritokráciát, mint ahogy azt a demokráciával tették?
A történelem hosszú évei bebizonyították, hogy a hatalom szép lassan átcsordogál a diktátoroktól a nép kezébe. Miért éppen most kéne megtorpannia? Néhány gazember mindig lesz, akik megpróbálnak bármilyen rendszert hazavágni, de az idő haladtával a rendszerek tökéletesednek, és most már jóval kevesebb diktátor keseríti meg az átlagemberek életét. A kormányzás továbbfejlesztése a legbiztosabb módja annak, hogy kicsavard a hatalmat a rosszfiúk kezéből, és a történelem máris bebizonyította, hogy az okos kormányzás mindenki szabadságát kiterjeszti. Nem gondolod, hogy a meritokráciát nehezebb lesz így korrumpálni? A meritokráciát kifejezetten úgy tervezték meg, hogy bármilyen családot megakadályozzon a rendszert leépítő hatalom megragadásában.
.
Ha jobb kormányzást akarunk, miért nem szavazunk közvetlenül a jobb iskolákra, az őszinte médiákra, a sokkal hatékonyabb egészségügyi ellátásra stb.?
A lényegre törő válasz az, hogy egyszerűen nincs hatalmunkban ezekre közvetlenül szavazni. Még abban az esetben is, ha a közösség megszavaz egy alkotmányt, rábólint egy törvénymódosításra vagy megváltoztatja egy iskola költségvetését, az állampolgárok nem hallathatják hangjukat atekintetben, hogyan legyen megfogalmazva a törvény és milyen módon költsék el a pénzt. Ehelyett politikusokat választunk, akik megírják a törvényeket, kezelik a költségvetéseket és döntéseket hoznak. Ez a fajta szavazás egyszerűen nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A szavazataink eltűnnek egy nagy fekete lyuk mélyén, és semmi nem változik. A demokrácia újra és újra a legkisebb közös többszörös elve alapján kiválasztott kormányzó testületet eredményez, amely egyrészt nem ért a munkájához, másrészt korrupt. Hozzánemértő és korrupt emberek hogy lennének képesek mondjuk a közoktatást továbbfejleszteni? Ha a képzettek és emberszeretők nem ragadják magukhoz a kezdeményezést, a tudatlanok és kapzsik egy destruktívan kontraproduktív kormányra bízzák a hatalomgyakorlást. A tudatlan szavazók gonosz kormányokat táplálnak, a gonosz kormányok pedig tudatlan szavazókat termelnek. Ezt így akár dedókráciának is nevezhetjük. Halálos spirál, amiből nincs menekvés.
A politikusokat miért nem ugyanolyan elvek mentén választjuk, ahogy a légiirányítókat? A politikusok egy teljes nemzetért felelősek és mégsincs birtokunkban az az eszköz, amivel a harácsolókat és hozzánemértőket távol tartjuk a hatalomtól. Ennek okán meritokráciára van szükség, ugyanis a meritokrácia az a rendszer, amely felkutatja, próbára teszi és mindenben támogatja a hozzáértő szakembereket, akikben megvan az akarat és ténylegesen értenek például ahhoz, hogy hatékony egészségügyi rendszert hozzanak létre, véget vessenek a pusztító háborúknak vagy tökéletesítsék az oktatási rendszert. Addig, amíg nem választjuk meg a megfelelő embert a megfelelő feladatra, semmilyen problémát nem fogunk tudni megoldani. A meritokrácia arra lett kitalálva, hogy mindenhova a megfelelő ember kerüljön, ténylegesen a legjobbjaink. Ők azok, akik meg akarják és meg is tudják oldani azokat a kulcsproblémákat, amelyek megoldását mindenki annyira áhítja.
.
A meritokrácia nem ellentétes a demokrácia céljaival?
A demokrácia csődöt mondott azon célok elérésében, amelyeket mindannyian akarunk. A demokrácia előrelépés volt a monarchiához képest, de a modern demokráciák jelenleg stagnálnak és az összeomlás szélén vegetálnak. Ezt egy az egyben a kormányok számlájára lehet írni, ugyanis a leegyszerűsített demokrácia itt a problémák forrása. A szociális gondjaink orvoslására túl kell pillantanunk a leegyszerűsített kormányzási formákon, hogy valami sokkal hatékonyabbat és intelligensebbet hozzunk létre. A meritokrácia demokratikus folyamatok jobbitásával korrigálja a demokratikus országok melléfogásait. Tapasztalati úton kijelenthetjük, hogy a demokrácia semmi egyebet nem ért el, csak létrehozott néhány szupergazdag családot és kizsákmányolja a többieket.
A rendszer, amely túllép a demokrácián törvényszerűen nem demokratikus alapelveken nyugszik. A meritokrácia meggyógyítja a demokrácia hibáit, mégpedig azzal, hogy a működő dolgokat megtartja, a nem működőket pedig elveti. A szupergazdagok arra használják a pénzüket, hogy befolyásolják a kormányokat. A meritokrácia úgy lett kitalálva, hogy ez ne történhessen meg. A meritokrácia több szabadságot, egyenlő boldogulási feltételeket, valódi egyenlőséget nyújt és a civilizációk jótéteményeit minden állampolgár számára biztosítja. A demokrácia erre nem volt képes és most már nem is lesz.
.
Nem lehet kijelenteni, hogy a kormányok mindig mindent rosszul csinálnak?
A manapság kezünkbe adott szabadság azért van jelen, mert a jó emberek kiálltak magukért és jobb kormányokat választottak maguknak. A középkoriaknak szinte semmilyen szabadságuk nem volt. A legtöbbünk feudális nagyurak rabszolgáiként tengettük az életünket. A vacak kormányok továbbfejlesztésével megnöveltük a szabadságfokunkat, ezáltal jobbá vált az életünk. A történelem újra és újra megmutatja, hogy a kormányok fejlődése az életünk fejlődését is magával vonja.
Az igazi veszélyt a rossz kormányok jelentik, és a demokrácia rossz kormányokat adott nekünk. A meritokráciát kifejezetten úgy tervezték, hogy meghaladja a demokrácia hiányosságait. Az intelligens módon alakított intelligens kormány automatikusan a társadalom fejlődését idézi elő, és a meritokráciára aztán tényleg nem lehet azt rásütni, hogy nem intelligens célokat tűzött maga elé. A meritokrácia felhasználja a működő és eldobja a működésképtelen dolgokat, ezáltal dinamikusabb fejlődést, szabadságot, lehetőségeket, népegészséget és népnevelést hoz magával. Röviden összefoglalva, a meritokrácia kipróbált és leellenőrzött módja a jó kormányok létrehozásának. A meritokrácia a legjobb létező kormányzást adja a népnek.
.
Az nem megoldás, hogy egyszerűen megszabadulunk az összes kormánytól, oszt jónapot?
Kormányzás nélkül csak egyféle törvény létezik: a Dzsungel Törvénye. Ez a törvény azt mondja, hogy minden az erőseké, a gyengék pedig mennek a levesbe. A Dzsungel Törvénye a civilizáció vége… megszűnik úgy ahogy van. A „Szabaduljunk meg a kormányoktól” című felkiáltás egyre jó: a szegényeknek tényleg nem marad semmijük. A keményfiúkkal és pszichopatákkal operáló hadurak az összes idejüket arra áldoznák, hogy mindannyiunkat rabszolgasorba taszítsanak. A világ két részre szakadna. Az egyik oldalon a lélektelen keménykedők, a másik oldalon a kisemmizett, szerencsétlen rabszolgák. A civilizáció megsemmisülése senkinek nem jó. A kormányok megsemmisítése nem ad választ semmire.
Ehelyett az a megoldás, hogy továbbfejleszted őket. A meritokrácia kifejezetten erre van kihegyezve. A keménykedőket és pszichopatákat megregulázza, megfékezi a destruktív, családok közötti viszályokat, megakadályozza az önző és korrupt kisebbség vagyonának felhalmozódását. A meritokrácia megszünteti a kormányok hibáit, így az idő haladtával a mi problémáink is sorra kerülnek.
.
Mi a helyzet a nagy kormányokkal? A meritokrácia tervezi azt, hogy a kormányok kisebbek legyenek?
Nincs olyan rendszer, amely pusztán zsugorítással automatikusan megoldja a szociális problémákat. A kormányok feljavítása intelligenciát és tudást igényel, amely csak beleölt munkán, gondolkodáson és kísérletezésen keresztül valósítható meg. A meritokráciát a társadalmunk néhány legagyasabb képviselője ötlötte ki. Valóságtól nem elrugaszkodott rendszerről van szó, amely mindannyiunk életén javítani fog. Nincs benne semmi zavaros, teljes egészében logikus és előre lefektetett terveket tár a publikum elé. „A csökkentett létszámú kormány” semmi egyéb, csak szlogen.
Azok az emberek, akik ilyesmiket dobnak be a köztudatba valahogy sosem ecsetelik azt, hogyan lesz ettől jobb az életünk, egyszerűen csak a hitedre apellálnak. Amikor azonban megbukik az elképzelésük, az a következő tőlük, hogy „csak várd ki a végét”. Azt sugallják, hogy az elbocsátások, a recesszió, a gazdasági válság és a szegénység mind mind olyasmi, amit át kell vészelni. Nem kell aggódni, mert a sors keze majd mindent megold a maga idején! Eközben a családod éhezik, az országod pedig darabjaira hullik.
Ne higgy vakon ennek a csalárd retorikának! Ennek sosincs értelme. Ne várj a sors kezére sem! Nincs rá szükség. A meritokráciához nem kell hit. Bárki megértheti, ésszerű és egyszerű koncepciók mentén valósul meg. Bizonyítottan működő rendszer, mely már életre kelt. Miért ne lehetne értelemmel felruházni a politikai párbeszédet? Csatlakozz a Meritokrata Párthoz!
.
Nem az a természetes, hogy az ember a gyerekeire hagyja a vagyonát? Hogy tudja bármilyen „rendszer” megkerülni a természetes viselkedést?
Minden társadalmi rendszer célja, hogy a destruktív természetes viselkedést produktív mesterséges viselkedéssé alakítsa. Hogy segít az bárkin is, ha a családok egymás ellen harcolnak az együttműködés helyett? A verseny csak abban az esetben építő jellegű, ha a játék végén 0-0-ra áll vissza az eredmény. Ha a családok egy csoportja a vagyont és a hatalmat korlátozás nélkül egyesítik, akkor rátelepednek a társadalom nyakára, a többiek pedig szépen elvesztik a szabadságukat. Úgy, ahogy a sportban is világos szabályokat alkotunk, a társadalom számára is ugyanilyen szabályokat kell bevezetnünk, kölönben nem tudjuk megvédeni magunkat a korrupt, nepotista hatalomgyakorlóktól. Hozzunk olyan szabályokat, ahol a gazdag családok nem tudják érvényesíteni a destruktív hatalmukat. A milliárdosokra kilótt öröklési adó megvédi a gyermekeidet a lelketlen arisztokratáktól.
.
Mi van akkor, ha a vállalkozásomat a fiamnak akarom átadni úgy, hogy a srácot már a születésétől fogva a cég vezetésére tanítottam?
Milyen rendszert tartanál a legjobbnak arra, hogy a helyedbe a legérdemesebb ügyvezető kerüljön? Miért nem olyan a társadalmunk, ahol a hatalomgyakorlás pozícióit az a személy tölti be, aki a legalkalmasabb erre? He a fiad a legérdemesebb a feladatra, akkor engedd, hogy a meritokrata rendszer válassza ki őt a munkára. Tényleg nem volna jobb, ha ahhoz kerülne, aki a legeslegalkalmasabb? Ne kivételezz a fiaddal. Ne jutalmazd őt érdemtelenül.
Amint mindenkit az érdemei szerint ítélünk meg a családi kapcsolatai helyett, az egész társadalom jól jár. Mi nem fogjuk a privilégiumokat továbbadni a gyerekeinknek, de más családok sem fogják. A meritokrata rendszer a feladatra érdemes vezetőket részesíti előnyben és ez mindenkire vonatkozik, beleértve a gyerekeidet is. Minden más megközelítés destruktív konfliktusspirálba taszít bennünket, ahol a családi viszályok hátráltatják az egész emberi faj fejlődését.
.
Nem állhat elő olyan helyzet, hogy a lelkiismeretlen szülők a haláluk előtt a gyerekeiknek adják a vagyonukat, hogy elkerüljék a milliárdosokra kirótt örökösödési adót? A meritokrácia hogyan fogja kezelni a jogi kiskapukat?
A kiskapukat be lehet zárni. Az, hogy egy család veszélyesen nagymértékű hatalom és vagyon birtokosává válik, bűncselekménynek kell, hogy számítson, ugyanis mindkettőt fegyverként lehet használni, amellyel az embertársaik szabadságát és fejlődését fenyegetik. A meritokrácia törvényekkel, rendőrséggel, büntetésvégrehajtó alakulatokkal fogja a kiskapukat elkerülni. Ezek a technikai kérdések megoldható kihívások. Napjaink szupergazdagjai azért képesek elkerülni az adózást, mert a demokrácia alájuk dolgozik és nem a mi érdekeinket képviseli. Pontosan a demokrácia az, amely megnyitotta ezeket a kiskapukat. A meritokrácia szépen sorban be fogja csukogatni ezeket és megszünteti a dinasztiák kialakulásának lehetőségét is. A törvények azt a célt szolgálják, hogy gyerekekre hagyott vagyon korlátozva legyen. Ezen felül vezetésre érdemes embereket választunk, akik kifüstölik a zavarosban halászó társaságokat, napvilágra hozzák a korrupt családokat, akik dinasztikus vagyonfelhalmozásban gondolkodnak. A kiskapuk jól ismertek, és a megoldásukra is kidolgozott megoldások léteznek. A meritokrácia kompetens vezetői értenek hozzá, és motiválva is vannak, hogy az adóelkerülési kiskapukat megszüntessék.
.
Az örökösödés megakadályozása nem fogja aláásni az emberek munkamorálját arra alapozva, hogy a szülők többé nem tudnak félretenni a gyerekeik számára?
Az attól való félelem, hogy a gyerekeid hátrányt szendvedhetnek, motiválhatja ugyan a munkavégzésedet, de ez a fajta családok közötti destruktív verseny mindennyiunkat felhalmozásra buzdít ahelyett, hogy megvillantanánk a valódi értékeinket. A legtöbbünk önellátó, kreatív, ötletektől duzzadó, elszánt és hozzáértő akar lenni. Akkor érezzük a legnagyobb örömet, amikor mind a családunkat, mind a közösségünket egyformán segítjük. Ahelyett, hogy a családok közötti rivalizálás motiválná a munkánkat, a meritokrácia egy lényegesen hatékonyabb energiaforrást szabadít fel, mégpedig a kiválóságra való törekvést.
Ahelyett, hogy a gazdasági kizsákmányolás miatti félelmünk miatt a gyerekeink védelmébe pumpáljuk a vagyonunkat, miért ne áldozhatnánk azt egy jobb világ létrehozására? Miért nem hozunk létre egy olyan világot, ahol egyik családnak sem kell félnie az éhezéstől vagy az otthontalanságtól? A meritokrácia megszünteti az arisztokratikus dinasztiák fenyegetését és mindenkit egyenlő kiindulási alapra helyez. A rendszer segítségével mindenkinek esélye lesz, hogy nyomot hagyjon a világban, és ez rendkívüli motivációval fegyverzi fel az embereket.
.
A milliárdosokra kivetett örökösödési adó nem sérti a milliárdosok jogát, hogy azt csináljanak a vagyonukkal, amit akarnak?
A valódi szabadság az, amikor minden gyermekek egyenlő esélyekkel fejleszthetik a tehetségüket, amikor minden beteg embernek kijár az egészségügyi ellátás, és minden családnak van tető a feje fölött. Tényleg az lenne a világ legnagyobb problémája szerinted, hogy a milliárdosok ész nélkül költekezhetnek-e vagy sem? Hullajtsunk krokodilkönnyeket a munkavállalók sanyargatóiért és a politikusok lekenyerezőiért?
Végül is az ártatlan embereken taposás is egyfajta perverz szabadság, de akkor mi legyen a szegényebb sorsúakkal? Mi legyen az amerikai gettókba születő szegény amerikai gyerekekkel vagy azokkal, akiket kirúgnak, mert olcsó kínai munkaerővel helyettesítik őket? Mi legyen azokkal a kínaiakkal, akik gyakorlatilag a semmiért dolgoznak. A piacok ellehetetlenítése, rabszolgamunka alkalmazása, mindent meggyógyítónak kikiáltott kamu gyógyszerek árusítása, a gyilkosságok megúszása mind mind a szabadság megcsúfolása! A szabadság nem azt jelenti, hogy a milliárdosok mindent megtehetnek a kényük kedvük szerint.
Az a jelszó, hogy „Több szabadságot a milliárdosoknak!”, miközben a gyerekek szó szerint éhen pusztulnak a világban, az erkölcstelenség csimborasszója. Majd akkor aggódjunk Donald Trump életminősége miatt, amikor egyes szellemi fogyatékosoknak nem New York utcáin kell lakniuk. Hogyan képes bárki is a Goldman Sachs nagykutyáinak jóléte miatt verni a nagydobot, miközben a milliárdosok szabadsága odáig gyűrűzött, hogy az 1990-es évek ételárai szó szerint éhezést eredményeztek? Miféle morális univerzumban él az az ember, akinek a Goldman Sachs nagykutyáinak jóléte többet számít, minthogy éheznek a közemberek? Hogy lehet egyáltalán a milliárdosok pénzszórását fontos kérdésnek tekinteni? A társadalom bármilyen politikát is alkalmazzon a szociális problémák megoldására, a lakosság minden egyes tagjának jólétét egyenlően fontosnak kell tekinteni. Mivel a milliárdosoknak zéró azaz nulla problémájuk van ezen a világon, az ő jólétük nincs a teendők listáján.
.
A meritokraták nem fognak visszaélni a hatalommmal? Nem fogják a társadalom többi részét behúzni a csöbe ugyanúgy, ahogy a jelenkori politikusok és vállalatigazgatók teszik?
Ha egy szakértő történetesen visszaél a pozíciójával, a környezetében dolgozók azonnal tudni fogják, honnan fúj a szél, mivel meg fogják tudni különböztetni a rossz dolgokat a jóktól. Egy gazdasági szakember, aki azt állítja, hogy fellendíti a gazdaságot, közben pedig a barátai zsebét tömi, átverheti a közvéleményt, de az ország valamennyi gazdasági szakemberét nem tudja átejteni. Azok, akik a gazdasági vezetésért felelős embereket választják erre a feladatra eléggé hozzáértők lesznek ahhoz, hogy ne dőljenek be az ilyen hazugságoknak. Azokat a vezetőket, akik korrupcióban utaznak, hamar lekapcsolják és eltávolítják, sőt érdemtelenként lesznek megbélyegezve és soha többé semmilyen szakértő nem fog bízni bennük. A szakértőket nem lehet beetetni mindenféle beszédekkel meg szlogenekkel, nem lehet túl könnyen behúzni a csőbe őket.
.
Nem lehetséges az, hogy a médiapropaganda érdemesnek állít be valakit, pedig épp az ellenkezője az igaz?
A rátermett egyént egy bizonyos hatalmi pozícióra azok fogják megválasztani, akiknek megvan a tudásuk ennek eldöntésére. A döntéseket meghozó legszélesebb látókörű embereket nem lehet médiacsúsztatásokkal rászedni. Egy bizonyos szakterületen jártas emberek sokkal informáltabbak, mint azt a médiában dolgozók valaha remélhetnék magukkal kapcsolatban. El tudod képzelni, ahogy Semjén Zsolt mondja meg a gyógyszerészeknek, milyen pirulát írjanak fel? Hamar kinevetné mindenki.
Egy demokráciában a médiapropaganda nagyon veszélyes fegyver tud lenni, mert a tájékozatlan emberekbe igen határozott véleményt tudnak táplálni olyasmiről, amiről valójában gőzük sincs. Ugyanakkor, ha az elektorátus jól informált specialistákból áll, a propagandának semmi esélye nincs, hogy beleszóljon a politikába. A meritokráciában a média agymosógépét teljességgel kiiktatja a hozzáértő szakemberek kollektív hatása.
.
Ha az embereket még az esetleges saját szegénységük lehetősége sem hatja meg különösebben, mi fogja őket meggátolni abban, hogy vállvonogatva hagyják a gazdaságot lepusztulni?
A kutatások azt mutatják, hogy a szegénység árnyékában élők kevésbé kreatívak, kevésbé elkötelezettek és a produkált eredmény is észrevehetően gyengébb. Dolgoztathatsz rabszolgaként embereket, hogy hónapról hónapra kifizethessék a számláikat, de ezzel szemben akár egészséges munkásaid is lehetnének, akik lelkesek, kreatívak, tökéletességre törekvők. Olyanok, akik szeretnének valami nyomot hagyni a világban. Szerinted melyik hozzáállás eredményez jobban működő gazdaságot? A társadalmunk legtermelékenyebb tagjai nem rettegnek a szegénységtől, ezért nem dőlnek be annak a mesének, hogy a szegénység növeli a termelékenységet. A rabszolgák hitvány, lelketlen munkát végeznek. Egyetlen egy munkaadót sem szabad arra kényszeríteni, hogy rabszolgamunkát használjon.
A legtöbbünket az motiválja, ha a tehetségünkre alapozott tudásunkat fejleszthetjük, kreatívak vagyunk és hozzáadunk valamit a világhoz. A valódi vétek az, hogy átlagemberek millióinak tehetsége elvész a reménytelen robotolásban anélkül, hogy kamatoztathatnák a képességeiket. Amikor a kiváló minőségű oktatás bárki számára elérhető, valóságos tehetségcunami zúdul majd a gazdaságra, miközben a korábban unatkozók és depressziósak a lehetőségek egész tárházát hozzák a majd felszínre. A gettók, lepusztult külvárosok gyerekei tápláló ételhez jutnak, kiváló egészségügyi ellátásban és oktatásban részesülnek. A meritokrata oktatási rendszert kifejezetten úgy tervezték, hogy mindannyiunkból a legjobbat hozza ki. Az elnyomottak korábban elvesztegetett tehetsége szabadon fog szárnyalni, melynek okán automatikusan beköszönt a mi saját szupermodern jövönk. A történelem legnagyobb gazdasági robbanását fogjuk előidézni.
.
A meritokrácia miben különbözik a többi veszélyes és minden józan észtől elrugaszkodott jövőképtől?
A sarlatánok utópiákkal bolondítják az embereket, de a meritokrácia nem utópisztikus látomás. Halálosan egyszerű, tökéletesen ésszerű, továbbá kipróbált és letesztelt alapvetéseken nyugszik. Ez nem nagyra fújt rózsaszín lufi, hanem kézzelfogható közeljövő. A meritokrácia napjaink valós problémáit orvosolja, és precízen körülírja, milyen lépéseket kell tennünk a kérdéses problémák legyőzésére. A meritokrácia logikus és praktikus, ráadásul nem igényel semmiféle hitet.
Ne dőlj be a fantazmagóriáknak. Használd a fejed, ne tétovázz, gondold végig a lehetőségeket és tedd fel a kérdéseidet. Minden olyan javaslatot, amely nem logikus, vess el. Minden olyan ötletet, amely szerint a világ bajait majd megoldja a behódolás, a szeretet, a passzivitás vagy a hit, felejts el. Ezek az agyrémek működésképtelenek. Semmiféle szociális problémát nem oldanak meg. A meritokrácia maga a megtestesült logika, bárki megértheti és bárki beláthatja, hogy valóban működik.
.
Nem gondoljátok, hogy a Henry Fordok, a Steve Jobsok vagy Thomas Edisonok kiérdemelték a vagyonukat?
Természetesen kiérdemelték a vagyonukat, de aztán az élet rendje szerint meghaltak. A gyerekeik pedig nem érdemeltek ki semmit. Tényleg az lenne a követendő gyakorlat, hogy amikor egy milliárdos meghal, akkor a vagyonát a többiek rabszolgasorsba taszítására használja valaki?
Az óriási vagyonokat öröklő gyerekek arra használják a pénzüket, hogy politikusokat fizessenek le, kijátsszák az adózási kiskapukat és aláássák a társadalom többi tagjának járó lehetőségeket. Ha például bűnt követnek el, még a börtönt is megússzák. A milliárdosokra kirótt örkökösödési adó véget vet a dinasztikus családi vagyonoknak és ellehetetleníti egy új uralkodói rendszer létrejöttét. A meritokráciában azok, akik sokat adnak, sokat is kapnak. Azok gyerekei, akiknek a meritokratikus társadalom sokat köszönhet, nem lesznek különbek a többieknél. Teljesen egyforma lehetőségekkel indulnak el az élet rögös útján. Az érdemtelenül szerzett vagyonokat többé senki nem fogja fegyverként használni mások ellen és ha történetesen börtönbe kerülnek, nem fognak ingyen szabadulási engedélyt kapni a két szép szemükért.
.
A meritokrácia nem feltételezi azt, hogy rengeteg emberben megvan a megfelelő vezetői képesség?
A valódi vezetői képesség nem úgy jön, hogy valaki beleszületik a jóba. A valódi vezető nem úgy lesz, hogy apuka elintézi neki, és kényelmes munkahelyet tol a feneke alá. Hány látványosan hozzáértő arisztokratikus szépfiúval találkoztál már? Ezeknek az aranyifjaknak lövésük sincs róla, hogy kell másokat irányítani, semmiféle vezetői képességük nincs. A gyárigazgató elkényeztetett fiacskája nem kiérdemelte a beosztását és ennek megfelelően nem is felel meg a feladatra. Teljesen mindegy, hogy a 10000 dolláros öltönye mi egyebet próbál sugallni.
Be kell fejezni a behízelgő mosolyú, jólöltözött, kikupált, de üresfejű jóemberek ajnározását. Ez csak illúzió. Az ölükbe hullott privilégiumok mind-mind illúziók. A szegények között sokkal több a potenciális vezető, mint a társadalom tetején lebzselő 1%-ban valaha lesz. A szegények és a középosztálybeliek valódi kihívásokkal találkoztak az életben és ténylegesen meg kellett küzdeniük mindenért. A megatársaságok és kormányok környékén feszítő kékvérűek mindent ajándékba kaptak. Semmiért nem kellett megküzdeniük.
A meritokráciát arra tervezték, hogy a valódi képességekkel rendelkezők kerüljenek előtérbe, nem azok, akiknek gazdagok a szülei. Amint a meritokrácia beindul, a közvélemény hamar szembe fog találkozni a jelenlegi vezetők mérhetetlen korruptságával, és az érdemtelenül lett vezetőket be fogja árnyékolni a valódi érdemekkel rendelkezők tudása és állhatatossága.
.
Részben nem a technológia és az élet bonyolultsága jelenti a problémát? A meritokrácia hogyan vezet bennünket vissza a gyökereinkhez anélkül, hogy a techno-fetisizmus mindent felfalna?
A techno-fetisizmus a fogyasztói társadalom mellékterméke, ahol a marketingosztályok sok millió dollárt költenek az ész nélküli vásárlás ösztönzésére. A techno-fetisizmus valójában súlyos visszaélés a technológiák adta előnyökkel, amely hasonlít a drogozáshoz. Ha a technológia rosszul van felhasználva, embertelenné és kiégetté tesz mindenkit. A világ legjobb mérnökei olyan piszlicsáré munkákba öli az energiájukat, mint például a Farmville játék fejlesztése. Ez a tehetség legförtelmesebb módon való elherdálása és az emberiség szégyene. A meritokrácia megváltoztatja a gazdasági ösztönzés rendszerét, mégpedig olyan irányba, hogy a mérnökök a világ jobbításán fáradozzanak és ne az unatkozó internethuszárokat kopasszák még jobban. A meritokrácia gyógyírt jelent a techno-fetisizmusra, mivel a technológiákat a valódi szociális problémák irányába tereli. Mi történne akkor, ha minden bombagyártó hadiipari tudós nagyhirtelen a környezetrombolás megakadályozásán kezdene dolgozni? A meritokrácia elegyengeti az utat, hogy ez történjen. Ha a technológiákat intelligensen használjuk, az emberiség a felvirágzás mezejére lép. Kijelőli az emberi lélek felszabadításának irányát.
.
A meritokrácia nem fogja a nagy formátumú emberek által nyújtott filantrópiát a sutba dobni?
A tipikus szupergazdagoknak semmi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy a köz érdekében bármit is csináljanak, és ha még akarnának sem tudnának, mert nem értenek semmihez. A legtöbb szupergazdagnak egyetlen képessége van: hogy csináljon még több pénzt magának. Ha valójában érdekelné őket a társadalom, nem halmoznák a vagyonukat. Nem fizetnének a politikusoknak, akik közérdeket sértő törvényeket szavaznak meg az ő érdekükben. Tegyük fel, hogy valamelyik szupergazdag öreg korára változtat a világhoz való hozzáállásán és adakozni kezd. Sajnálatra méltó módon még ebben az esetben sem lesz meg a társadalom fejlesztéséhez szükséges képzettsége.
Bill Gates az egész életét azzal töltötte, hogyan semmisítse meg az övénél kisebb vállalkozásokat még azelőtt, hogy elég nagyokká válnának a Microsofttal való rivalizáláshoz. Most azt játssza, hogy a tömérdek zsákmányból nagy kegyesen visszaoszt a köz javára. De vajon hihetünk-e neki? Nem volna jobb, ha a gyógyászat, a gépészet, a gazdaságtan, a szociológia vagy pszichológia legjobb nagyágyúi döntenének III. William Henry Gates helyett? Miért sikerüt Bill Gates-nek ekkora hatalomhoz jutnia? Azért, mert kapzsibb volt a versenytársainál? Azért mert könyörtelenül pumpálta a pénzt a bankszámlájára? Nem pusztán ezért. Összejátszott az épp uralkodó kormányokkal.
.
A családi vagyonok zöme nem éppen a társadalomért végzett munkáért keletkezett, viszont nem tartjátok erkölcstelennek a vagyonuk elkobzását?
Ha valaki vagyont halmoz fel mások kizsákmányolásából, akkor azt bátran nevezhetjük érdemtelenségnek. Ez lopott tulajdon. Birtoklása jogtalan, ezért mindent vissza kell juttatni az áldozatoknak. A szupergazdagok többsége a törvények gátlástalan áthágásával halmozta fel a vagyonát, így a leghelyesebb cselekedet az, ha visszajuttatjuk azokhoz, akiktől elvették. A Konföderáció rabszolgatartó családjai a mai napig örökítik a vagyonukat, melyet fekete bőrű rabszolgák dolgoztatásából szereztek. Fekete családok millióit fosztottak meg mindenüktől, a lehető legerőszakosabb módon. A legsajnálatosabb dolog az, hogy ezek a családok a mai napig nem kaptak ezért jogorvoslatot. Erkölcsileg teljességgel tarthatatlan, hogy a milliárdosok olyan törvények meghozatalára fizetik le a politikusokat, amelyek révén a vagyonuktól megfosztott családok számára megfizethetetlenné válik az egészségügyi ellátás. Másik példa, amikor a feketék dolgoztatásából származó családi vagyonokat arra használják, hogy felverjék az ingatlanárakat, amely ártatlan emberek sokaságát taszítja otthontalansorba.
Teljesen nyilvánvaló, hogy kik itt az erkölcstelen bűnözők. Semmiféle csodálnivaló, nemes dolog nincs abban, hogy a szupergazdag családok jogtalan vagyonokat halmoztak fel a rabszolgasorsba taszítottak kizsákmányolásával. A vagyonok szétosztása az áldozatok között az egyetlen morálisan elfogadható cselekedet.
.
Egy Goldman Sachs beosztott, aki a semmiből küzdötte fel magát, családi segítség nélkül, érdemes embernek számít?
Dehogy! Pszichopatának számít, aki hazugságon, fenyegetőzésen és átverésen kívül semmit nem tud. Ez semmilyen körülmények között nem számít érdemeket érő cselekedetnek. Az ilyenek csak mocskos bűnözők. A kékvérű arisztokraták parancsvégrehajtó droidjai a világon semmiféle érdemet nem tudnak felmutatni. Ezek vegytiszta bűnözők. A lelkiismeret hiánya nem érdem. Éppen ellenkezőleg. Ha valaki arra szerződik, hogy embertársait megkopassza, az nem érdem, hanem undorító és erkölcstelen tevékenység. Az emberek többségében nincs meg az a tendencia, hogy hátrányos helyzetbe hozza embertársait, de valamilyen rejtélyes oknál fogva a társadalmunk hatalmi pozícióiban ülők hazugok és tolvajok, akik folyamatosan élősködnek a jóravaló emberek nyakán.
Soha de soha ne dőlj be annak a hazugságnak, hogy a leggazdagabbak a legérdemesebbek. Egy iskolai kötekedő elveheti az ebédpénzedet, de vajon megérdemelte? A lopás NEM érdem. A parazita és a derék ember közötti különbség az, hogy a parazita úgy vesz el, hogy sosem adja vissza. A derék ember segítőkész, míg a parazita sosem segít senkin. A parazita kihasználja az embereket, ezért a vagyona törvénytelenül szerzett vagyon. Az „ügyfeleit” leginkább áldozatnak kell hívni. A Goldman Sachs befektetési tanácsadói olyan részvények megvásárlására buzdítottak embereket, amikről előre tudta, hogy bukni fognak. A meritokrácia rövid úton eltávolítja ezeket a pszichopatákat a hatalom közeléből is. A kapzsiságtól fűtött emberek sosem lesznek érdemesek semmire és semmiféle hatalmi pozíciót nem kaphatnak.
.
A demokrácia nem a „tömegek bölcsességét” használja, hogy azzal válassza ki a legjobb vezetőit?
A „tömegek bölcsessége” egy önmagát cáfoló szlogen. A „tömegek bölcsessége” hibát hibára halmozott, legyen az a Fekete Pénteken egymást taposó vásárlók hada vagy a kuruzslók kezébe adótt nukleáris kilövőkódok vagy éppen a magukat nagyon okosnak tartó ostobák szektái, akik vakon leugranak egymás után a szakadékba.
A közvéleményt aljas zsurnaliszták és hivatásos hazudozók formálják. A lehetetlen ígéretek mellé csomagolt megnyerő modor tökéletesen elegendő ahhoz, hogy egész néptömegeket vezessenek meg mindenféle politikai lózunggal.
A kollektív IQ egyszerre nagyot tud zuhanni, amint a Kedves Vezető azt mondja a tömegeknek, amit azok hallani akarnak. Így nem lehet felelősségteljes döntéseket meghozni.
A „tömegek bölcsessége” egy nagy humbug. A demokrácia bebizonyította, hogy a tömegek bölcsessége öltönybe bújtatott farkasokat ültet a nyakunkba, akik a parasztvakításon kívül semmihez nem értenek. Ez nem bölcsesség, hanem zombulás.
.
A 2008-as pénzügyi válságot nem gazdasági „szakértők” okozták? A meritokrácia nem fogja ilyesfajta álszakértők karjaiba lökni az országot?
A 2008-as krízist nem hozzáértő szakemberek okozták, hanem a korrupt politikusok előjogokat élvező mutyistái. A demokráciában a politikusok dolga, hogy kiválasszák a szakértőket a különféle kormányzati szerepekre, de hogy tudná ezt a feladatát normálisan ellátni valaki, ha egyszer nem ért hozzá? Ő csak egy tudatlan politikus. Mit tesz tehát? A haverjait választja ki, és nem törődik azzal, hogy milyen ostobák vagy kapzsik ezek a jóemberek.
Te kire bíznád az ország legokosabb orvosának kiválasztását? Esetleg hozzáértő egészségügyiek kollektív döntésére? Vagy Bush elnökre? Azok, akiknek lövése sincs az egészségügyről, ne döntsenek az egészségügyről. A hozzánemértőknek nincs meg a képessége arra, hogy eldöntsék, ki ért bizonyos dolgokhoz. A meritokrácia megakadályozta volna a 2008-as krízis kialakulását. Számos szakértő előre figyelmeztetett a baljóslatú jelekre, de a korrupt és ostoba politikusok félresöpörték őket.
.
Ha nem tudok a meritokrácia elnökére szavazni, akkor milyen szerepet fogok játszani a kormányom kialakításában?
Mihez értesz? A meritokrácia arra ösztönöz, hogy kormányzással kapcsolatos fontos döntésekben vegyél részt, ahol a szaktudás számít a legjobban. A sebész maradjon a szikénél, a pilóta a repülőgépnél, a suszter meg a kaptafánál. Te a saját szakterületedért leszel felelős. A meritokrácia a lehető legjobb oktatási lehetőségeket nyújtja, te pedig olyan helyre kerülsz majd, ahol a legjobban kamatoztathatod a tehetséged. Te magad fogsz szavazni a szakterületed más szakértőire, akik meg tudtak győzni arról, hogy ők a legalkalmasabbak a társadalom segítésére és van is hozzá elszántságuk. Te magad is kormányzati pozícióba kerülhetsz, és az életed munkája alapján politizálhatsz. A meritokrácia minden arra érdemes embert arra ösztönöz, hogy döntésével járuljon hozzá a kormányok létrejöttéhez.
.
Nem a szeretet a megoldás? Ha terjesztjük a szeretet erejét, az nem fogja meggyőzni az embereket a felhalmozás hiábavalóságáról?
Az emberi lények azért hajlamosak a felhalmozásra, mert aggódnak a családjuk megélhetéséért. Ha te nem is csinálod ezt, más majd fogja, így a gyerekeid igen hamar hátrányba kerülnek. A társadalom nagyvonalúan szemet húny az ilyesmi fölött, így akár egyetlen család is uralkodhat az összes többin. A megoldás nem más, mint megfékezni a kérdéses családot, hogy ne tudjanak túl sok hatalomra szert tenni. Ha a kormányaid azzal törődnének, hogy a családok destruktív tendenciái kordában legyenek tartva, mindjárt bizakodóbban tekintenél a jövőbe, és nem kéne aggódnod a gyerekeid sorsa felől. Amint a meritokrácia beszünteti az utódaid gazdasági sanyargatásának lehetőségét, nyugalom költözik a lelkedbe és a közösségre is marad időd. Végre szabadon terjesztheted a szeretetet és egy valóban élhető Földbolygót fogsz hagyni a következő generációkra. A szeretet csak akkor tud kiteljesedni, amikor pontot teszünk a visszaélésekre.
Milyen társadalmat akarsz? Kényelmes közösséget, ahol a családok egy közös cél érdekében munkálkodnak, ahol biztosak lehetnek, a gyerekeik nem fognak szűkölködni? Vagy egy pokoli gazdasági hierarchiát, amol mindenki paranoid módon viselkedik és a pszichopata családok a harácsolás révén vezélyeztetik a társadalom minden tagját? A meritokrácia beszünteti ezeket a családi háborúkat. A gyerekeid jövője érdekében eliminálja a túlburjánzó vagyonok okozta fenyegetést. Amint a többi család már nem jelent veszélyt a gyereked szabadságára, nem kell aggódni a felhalmozástól. Mindannyian megnyugodhatunk. Közösen dolgozhatunk a saját szupermodern jövőnkért.
.
Mi a baj azzal, ha a vagyonomat és a kapcsolataimat a gyerekeim védelmére használom?
Miért kéne folyamatosan attól félned, hogy a gyerekeid a kékvérűek hálójába kerül? A szülőknek miért kellene azt a kockázatot felvállalniuk, hogy a gazdag gazemberek visszaélnek a vagyonukkal? Használjuk ki a kollektív hatalmunkat és védjük meg a családjainkat a rosszindulatúak és a pszichopaták áskálódásaitól. Amint a társadalmunk megszünteti a nepotizmust, a mutyit, a privilégiumokat, minden gyermek biztonságos, egyenlő esélyeket nyújtó alapokkal fog az élet elé nézni. Senkinek nem kell többé az utódai jövője miatt aggodalmaskodnia. Biztos lehetsz benne, hogy a fiad vagy lányod a mindenki számára elérhető lehetőségekből és javakból gazdálkodhat. Így lehet az egész társadalom boldog, kreatív, elégedett és fejlődőképes. Amint a mindenki számára egyenlő eséllyel elérhető civilizációs jótéteményeket emberi jogokként ismerjük el, megszűnik a gyerekeink védelme miattI aggódás. Az élet alapszükségletei mindenki számára elérhető, senki nem ütközik falakba. A meritokrácia megszünteti az álnok dinasztiák okozta fenyegetést. A meritokrácia mindenkinek megadja a fejlődés lehetőségét. A meritokrácia a gyerekeid védelmének záloga. Hagyj a gyerekeidre egy élhetőbb világot.
.
Azzal, hogy az embereknek ingyen lakhatást, oktatást és orvosi ellátást adunk, nem esünk át a ló másik oldalára és válunk kommunistává?
A kommunisták, hozzánk hasonlóan, sapkát is viseltek, kolbászt ettek és evőeszközt használtak. Nevezhetjük ezután a sapkát, a kolbászt és az étkészletet kommunista vívmánynak? Tudtad, hogy Hitler is ivott teát? Lehet, hogy Sieg Heil-ezni kéne minden egyes korty tea után, mert a teaivástól nyilván náci lesz az ember.
.
Úgy tudtam, az állam alapvetően inkompetens. Hogyan képes egy inkompetens állam elérni az állampolgárai pozitív szabadságát?
Az állam attól inkompetens, hogy a demokrácia idiótákat és mutyistákat ültet állami pozíciókba. A politikai vezetésünk reménytelenül korrupt. A meritokrácia azonnal megoldja ezt az inkompetencia-problémát, mégpedig azzal, hogy csak olyan témában szavazol, amihez értesz, és amihez nem, ott távol tartod magad. Az állam inkompetenciája a demokrácia csődje. A pozitív szabadságot a kompetens meritokrata állam hozza el, ugyanis az emberiség legjobb elmék irányítják, olyanok, akik állandóan csak a saját szakterületükön tevékenykednek.
.
A meritokrata kormány hogy képes a bamba birkákból tudatos állampolgárokat faragni?
A birkáknak megvilágosodás kell. A meritokráciának az az egyik célja, hogy az ország legjobb tanítóit felkutassa és a köznevelés élére állítsa őket. Így minden állampolgár modern és hatékony képzésben részesülhet. A magasszintű oktatás elengedhetetlen a megvilágosodás érdekében. A tanulók megismerik belső értékeiket és lehetőségeiket. Ahelyett, hogy a diákokat kényelmetlen asztalok mögé préselnénk és napi 6 órában kínoznánk, a meritokrácia iskolái önállóságra, kreativitásra nevelik őket. Olyan lehetőségek megragadására, amelyek alapvető változások véghezvitelére alkalmasak. Az iskolák jutalmazni fogják a kreativitást és szenvedélyt. A radikális elképzelések melegágyai lesznek, a legjobb ötletek pedig áttörik az iskolák ajtaját és keresztülsöpörnek a társadalmunkon. Segítségével valami új és csodálatos dolog fog születni. A gyerekek többé nem fognak egy börtönblokkban sétálgatni és a csengőszóra beterelődni az akolba. Mindannyian tudjuk, hogy napjaink iskolái inkább vannak elfoglalva az engedelmességre neveléssel, mint a valódi képzéssel. A meritokrata kormány első intézkedése az iskolák felvirágoztatása lesz.
.
Mi van akkor, ha a kormány az összes örökösödési adó bevételét értelmetlen háborúkra pazarolja?
Tényleg azt hiszed, hogy a meritokraták háborút indítottak volna Irakban? Szinte minden egyes független szakértő leleplezte az iraki háború valódi céljait még a megkezdése előtt. Két olyan tanult társaság volt, akik ragaszkodtak a háborúhoz: a hadiipariak és az izraeli lobbi. Bárki más, akinek elég információja volt a dologról ill. megfelelően tanult embernek számít, kiállt a háború ellen. A meritokráciában ez a háború sosem történt volna meg. Egyszerűen elképzelhetetlen volna. Még csak szóba sem kerülhetne. A demokráciánkban viszont, amint a hadiipar képviselői csalárd szlogeneket kezdtek szajkózni, az összes szakértőt átvágták a palánkon. A meritokrácia a kérdéses szakértőket beültetné a Fehér Házba, Dick Cheney-t meg rács mögé juttatná. Csatlakozz a Meritokrata Párthoz és tégy róla, hogy a gyerekeidnek többé ne kelljen meghalnia egy olajipari multicég érdekeiért.
.
Nincs meg annak a veszélye, hogy a pszichológiai típusok elkülönítésével olyan vákumkamrák létesülnek, ahol az emberek nem képesek a többi típusok munkavégzéséből leszűrt negatív tapasztalatokból tanulni?
Az emberek továbbra is elkötelezettek lesznek és együttműködnek a többi típusokkal, de még a korábbinál is sokkal produktívabb keretek között. A hatékony tanuláshoz az embereknek meg kell szabadulniuk a zavaró tényezőktől. Amikor a tanulás során kevered a típusokat, mindenki egy kicsit megzavarodik, a figyelem lanyhul. Az egymás mellett elbeszélés folyamatos súrlódáshoz vezet, ezáltal csökken a hatékonyság. Ez olyan, mint amikor meg akarod tanulni a differenciálszámítás csínját-bínját, de a füledbe éppen egy riasztó éles hangja süvít. A különféle pszichológiai típusok továbbra is érintkeznek egymással, szakmailag együttműködnek, viszont egy sokkal produktívabb környezetben, ahol a diverzitás előny és nem valami kényelmetlen teher a vállukon.
.
A meritokrácia nem erőszakolja meg a szabadpiac szentségét?
Nincs olyan, hogy szabadpiac. A piacok totális felügyelet alatt állnak, egész pontosan különféle kartellek felügyelete alatt. Egyszerűen nem jelenetheted ki, hogy a piac szabad. Használjuk inkább a „cinkelt”, „rabszolgasorsba taszított”, „túszul ejtett” kifejezéseket. A mai piacok a balekok megvágására vannak kihegyezve. Szerinted hány milliárdot nyúltak le eddig a nyugdíjasoktól piaci manipuláció révén? A szabadpiac mítoszát a multik ügynökei, a kartellek, az érdekszövetségek és a szupergazdag mutyisták uralják. Ezek semmi mást nem csinálnak, csak a balekokat pumpolják. A korrupt politikusokat a demokrácia hangzatos szólamai kíséretében megválasztják, utána pedig ugyanezek kitömik a kartellek zsebét. Más kartellek természetes módon születnek, miután a kormánynak nincsenek antitröszt törvényei. A felügyelet totális csődje ez.
A gazdasági szakértőknek van egy ilyen fogalmuk, hogy „piactorzítás”. A szó azt próbálja leírni, amikor a piac távolról sem szabad, hanem meg van cinkelve, működésképtelen, kisajátították vagy egyszerűen csak áthágták a szabályait. Jelen pillanatban a piacaink aligha lehetnének a mainál jobban „eltorzulva”. Bárki, aki a szabadpiac védelmében kiáll, egy fantáziavilágot képzel maga elé, ugyanis a Földön semmiféle szabadpiac NEM létezik. Nevezhetjük vajon szabadpiacnak azt, amikor a korrupt kormány közpénzből csillagászati mértékű segéllyel támogat meg bizonyos mezőgazdasági cégeket? Nevezhetjük szabadpiacnak, amikor egy maroknyi telefontársaság felvásárol egy teljes infrastruktúrát, hogy az árakat feljebb tornászhassák?
A szabadpiac fontos eleme lehetne a gazdaságnak, de csak akkor működik, ha az irányítást egy hozzáértő kormány kezébe adjuk, akik megakadályozzák a kartellek, monopóliumok, érdekcsoportok, paktumok létrejöttét, a tőkekoncentrációt és belső információk alapján történő, kifejezetten csalásra alapozott kereskedést. A demokrácia ALKALMATLAN ezek kezelésére. Pusztítsuk el a piacok manipulálóit! Csatlakozz a Meritokrata Párthoz! A meritokrácia a napvilágra hozza és eltűnteti a színről a piacpusztító kartelleket.
.
Miből gondoljátok, ha kitömitek az oktatást pénzzel, akkor javulni fog a színvonala?
Kutatások bizonyították, hogy az osztályrendszerű oktatás felett lejárt az idő. Az iskolák az ipari forradalom óta nem léptek előre egy lépést sem. A tanításban jártas szakemberek a tanulás és tanítás új módszereire jöttek rá az idők során és demonstrálták is a működésüket. Sajnos az inkompetens és korrupt politikusok figyelmen kívül hagyták ezeket az egetrengető módozatokat.
A meritokrata állam nem töm ki pénzzel semmilyen problémás területet. Ehelyett megkeresi és érdekeltté teszi az intelligenciával rendelkezőket, hogy a legokosabbak kerüljenek irányítói pozíciókba. A meritokrata mottó az, hogy „Ne pumpáld a pézt a problémába! Használd inkább az eszed!” Kísérletezés, szenvedély, kreativitás és a világ legokosabb emberei így együtt az oktatás fejlesztésének záloga. A pénz önmagában soha nem lesz elég. A társadalomnak a legképzettebb nevelők és kutatók tapasztalatára és intelligenciájára van szüksége. Az érdemesekére! A meritokrácia nem éri be annyival, hogy megteremti a feltételeket, hanem a szakembereket hatalmi pozícióba helyezi, hogy a következő generációs oktatási rendszer végre létrejöjjön. Ez vezet el bennünket a szuperfejlett jövőbe.
.
A környezet pusztításának befejezése nem fogja rossz irányba befolyásolni a gazdaságot?
Miféle beteges társadalom gondolja azt, hogy a Föld elpusztítása jó a gazdaságnak? Magad elé tudod képzelni, mennyire magától elszállt a gazdasági vezetésünk? A gazdaságnak elméletileg az volna a feladata, hogy vagyont termeljen a Földlakóknak, de a legértékesebb kincsünk mégis a tiszta ivóvíz, az érintetlen ökoszisztéma és a szennyezetlen tengerpart. Ha tönkretesszük ezeket, azzal semmi jót nem teszünk a gazdaságnak.
A korrupt kormány korrupt gazdasági tanácsadói azt a nézetet vallják, hogy az egészséges környezetnek nincs gazdasági értéke. Azért csak kérdezd körbe a gazdasági tudományok professzorait. Azt a választ fogod kapni, hogy a nemzeti vagyon védelmének érdekében a kormányok mindenképpen vonják felelősségre a károkozás felelőseit. Azok a társaságok vagy magánszemélyek, akik kárt okoznak a környezetben (vagy a köz javaiban úgy általában), mindenképpen elő kell venni. Ha ez nem történik meg, a gazdaság meg fogja sínyleni. Miért van akkora különbség a kormány gazdasági szakemberei és a valódi gazdasági szakemberek között?
Az egészséges környezet óriási kincseket rejt. A környezet fejlesztésének gazdasági mutatóként bele kéne számítania a GDP-be. A károkozást pedig le kéne vonni GDP-ből, hogy ne áltassuk magunkat a félrevezető statisztikákkal. A környezet pusztítása megöli az aranytojást tojó tyúkunkat. Ha a haladás útján akarunk járni, be kell fejezni ezt a szűklátókörű „céges” mentalitást. Ezek a cégek inkább arcon csapják magukat, csakhogy profitot lássanak a negyedéves záráskor. A Földbolygó egésze, az állatvilág, a vízkészlet és a levegő minősége mind-mind a gazdaságot segíti.
.
Nem az lesz, hogy a milliárdosokra kirótt örökösödési adó ellenére a családok ádáz módon versengenek tovább egymás között, mert ez a természetes viselkedési forma?
A családok közötti viszály destruktív konfliktusspirál, amely alapjaiban teszi lehetetlenné, hogy egészséges társadalomban éljünk. A kérdéses konfliktusspirál úgy kezdődik, hogy az egyik kapzsi család több hatalmat és presztízst ragad magához és nem is rest használni ezeket a társadalom többi tagja ellen. Ennek következtében persze a többi család védekező lépéseket tesz. A kiegyenlítettség érdekében küzdő játékosok 90%-a nem szállna be a hatalmi játszmákba, ha nem éreznék fenyegetve magukat. Ez jól demonstrálja, mennyire értelmetlen dolog a konfliktusspirál. A meritokrata kormány mindenféle dinasztikus hatalmi törekvést törvényen kívül helyez és megállítja ezt az esztelen versenyt. Ezen túl már csak néhány keményfejű pszichopata marad, akiknek lételeme az ellenségeskedés, de szerencsére annyira szárnyaszegettek lesznek, hogy semmiféle veszélyt nem fognak jelenteni senkire. A konfliktussprirál egyszerűen megszűnik létezni.
Ha engednénk ezt az áldatlan állapotot, a kooperatív szellem kipusztulna a világból. Megszilárdulna az örökké tartó reménytelen huza-vona. Az amúgy nagylelkű és jóindulatú családok paranoiddá, ellenségessé válnának. Ez a fajta családi csatározás minden családot tönkretesz, még a győzteseket is, ugyanis a konfliktusok kezelésére elpazarolt energia teljesen megfosztja fajunkat a szociális és technológiai fejlődés lehetőségétől. Ahelyett, hogy egy szupermodern jövő felépítésén fáradozna mindenki, leragadunk egy hitvány „ki nevet a végén” játéknál.
Miért nem olyan társadalmat építünk, ahol mindenki biztonságban érzi magát ahhoz, hogy a közérdek is motiválja? A meritokrata kormány még a kialakulása előtt gátat szab a konfliktusspiráloknak. Egy örökös családi háborúktól mérgezett világban akarsz élni, ahol mindenki hátba szúrja a másikat egy kis hatalomért? Vagy inkább egy olyanban, ahol a saját családod rendbetétele után a közösségre is marad energiád? Nem volna jobb, ha megszabadulnánk a pszichopata kevesektől, akik abban érdekeltek, hogy neked minél rosszabb legyen?
.
A meritokrácia kiáll az egyenlő képviselet mellett?
A kérdés az, hogyan definiáljuk az egyenlő képviseletet. A meritokrácia ott teszi meg a legnagyobb lépést, ahol a demokrácia csődöt mond.
A demokráciád minden egyes ember jólétét egyformán képes biztosítani? Amikor a demokráciában megszületik egy döntés, tízből kilenc alkalommal a szupergazdag családok érdekei fognak érvényesülni, ami az összes többi embert hátrányba hozza. Ez NEM egyenlő kéviselet. Az Egyesült Államokban a multimilliárdosoknak kisebb az adószázalékuk, mint a titkárnőjüknek. A demokrácia kinek az érdekeit szolgálja tehát? A demokrácia története fehéren-feketén megmutatja, hogy a szavazóhelység 4 évenkénti meglátogatása semmiféle egyenlő képviseletet nem eredményez. A politikusok hatalomhoz jutnak, utána totálisan semmibe veszik a nép akaratát. Amikor a politikusok simán behazudhatják magukat a hatalomba, nem beszélhetük egyenlő képviseletről.
A meritokrácia úgy éri el az egyenlő képviseletet, hogy tényleges társadalmi célokat valósít meg. Az emberek prosperálni akarnak, egyre jobb egészségügyi ellátást igényelnek, emelni szeretnék az oktatás színvonalát és véget akarnak vetni a szegénységnek. A meritokrácia képzett szakembereket ültet a megfelelő pozíciókba, ezáltal a kormány ténylegesen képes lesz elérni a kitűzött célokat. A társadalmi célkitüzések megvalósításával a meritokrácia érvényt szerez a nép akaratának és valódi egyenlő képviseletet eredményez.. A meritokrácia nem csak a szavak szintjén kezeli a társadalom fejlesztésének problémáját, hanem logikus tervei és bejáratott módszerei is vannak minderre.
A meritokrata kormány kifejezetten az összes állampolgár életminőségének javítását tűzte ki a zászlajára. A vezetői pozíciók publikusan ellenőrzöttek és mindenki hallathatja a hangját. Ha a megfelelő érdemeket felmutatja az illető, bárkiből válhat vezető. Mutasd be a tudásodat, a képzettségedet, tégy bizonyságot a tapasztalatodról és a társadalmi problémák megoldására kitalált terveidről. Győzd meg a szakterületed többi tagját, hogy te valóban képes vagy segíteni másokon. A meritokrata rendszer a képességeik és a segítségnyújtás iránti elkötelezettség demonstrálása alapján választja ki a vezetőket. Ennek okán mindenki jól jár, és ténylegesen megvalósul az egyenlő képviselet.
.
A szakemberek nem fognak egyszerűen csak állandóan a saját érdekükben szavazni? Mi fogja megakadályozni őket a korrupcióban? Mi fogja meggátolni őket hogy még több pénzt szavazzanak meg maguknak?
Tényleg úgy véled, hogy minden orvos korrupt? Vagy csak az elit kevesek, akik kapzsinak születtek és több vagyont, több hatalmat harácsoltak össze maguknak a többieknél?
.
Mi történik azzal az óriásvállalkozással, amelynek az alapítója hirtelen meghal? Ki lesz a tulajdonos, ha nincs házastársa vagy gyereke? Képes lenne az állam továbbvinni az üzletet?
Fontos megjegyezni, hogy a legtöbb óriásvállalatot a részvényesek birtokolják. Az, hogy egy „tulajdonos” meghal, nagyon kis mértékben befolyásol bármit is, mivel az ő részvényeit egyszerűen az aktuális napi értéken eladják. Az egyszemélyi vezetésű cégeknél más a helyzet. Ott a céget eladásra lehet felkínálni, be lehet záarni vagy éppen likvidálni. Az óriáscégek rendszerint profitot hozó cégek, amely feltehetőleg vonzó lehet az esetleges vásárlók számára. Mindazonáltal ha senkit nem érdekel a cég, a céget be kell zárni, az árukat, az infrastruktúrát el kell adni és az egész tevékenységet befejezni.
A meritokrácia az ún. „szociális piacgazdaság” elvét követi. Miközben kiáll az erős felügyelet, sőt a piacok szponzorálása mellett, nem célja a vállalatok birtoklása illetve irányítása.
